Vannak esküvők, amelyek nem a programjuk, nem a helyszínük vagy a látványosságaik miatt maradnak meg az emberben, hanem azért, mert már az első pillanattól kezdve érezni lehet rajtuk azt a nehezen megfogalmazható, mégis nagyon is valós energiát, amely végigkíséri az egész napot, és Marci és Lia esküvője pontosan ilyen volt számomra, tavaly májusban, a Marcali-háton, ahol két kultúra, két család és rengeteg érzelem találkozott egyetlen történetben.
Ez az esküvő nemzetközi volt, félig magyar, félig izraeli, zsidó tradíciókkal megfűszerezve.
Már az esküvő előtti találkozásunk is sokat elárult erről az egészről, amikor Pesten, egy csodás kávé mellett végre személyesen is megismerhettem Marcit és Liát, és nagyon hamar kiderült, hogy Marci legalább annyira rajong a jó minőségű kávéért, mint én, ami elsőre talán apró részletnek tűnhet, mégis azonnal létrehozott köztünk egy kapcsolódást, miközben Lia nyitottsága, figyelme és őszinte jelenléte teljesen magával ragadott, és már ott, abban a beszélgetésben éreztem, hogy az ő lelkületük valahol nagyon közel áll az enyémhez, így fotósként is biztos lehettem abban, hogy a közös munka nemcsak gördülékeny, hanem igazán különleges lesz.
A szertartásuk ketté volt bontva, és még a nagy nap előtt két nappal, ugyanazon a helyszínen, egy gyönyörű, letisztult dekorációval, amelyet a @fiorella wedding készített, mondták ki egymásnak az igent egy intimebb környezetben, ami már önmagában is megadta az egész esküvő mélységét és azt az érzelmi alapot, amelyre később minden más pillanat épült.
A @Marcali-hát számomra azért egy különösen erős helyszín, mert rendkívül sokszínű, a diófa által szűrt fények folyamatosan változnak, a pince karakteres tereiben elképesztő lehetőségek rejlenek, és mindezt egy olyan csapat fogja össze, akiknek az emberi kapcsolódás nem csak egy jól hangzó kifejezés, hanem az egész szemléletük alapja, és amikor egy pár ilyen környezetet választ, az már önmagában sokat elmond róluk.
Marci és Lia nagy napján, amikor megláttam, hogy egy specialty coffee stand is érkezett a helyszínre, amit imádtam, mert ezek azok az apró, mégis beszédes részletek, amelyek megmutatják, mennyire fontos számukra az élmény minősége, így innen is hatalmas köszönet az isteni presszókért, Nanu.
Amikor egy násznép értékei ennyire összecsengenek a páréval, akkor a ceremónia egyszerre válik a leghangosabbá, a legfelszabadultabbá és közben a legmeghatóbbá is, és itt pontosan ez történt, hiszen már a bevonulásnál szinte felrobbant a pince, majd amikor hivatalosan is összeadták Liáékat, elszabadult minden, és olyan mennyiségű mosolyt, önfeledt ugrálást és tiszta örömöt tapasztaltam, amit kifejezetten ceremónián nagyon ritkán látni..Teljesen magával ragadott…
A ceremónia után egy laza kreatív fotózás, majd egy elképesztően finom vacsora és egy egyre fokozódó, felszabadult hangulat vezette át az estét abba a bizonyos pontba, amikor a buli igazán elkezdődött.
És itt történt valami, ami örökre beleégett az emlékezetembe, mert miközben Marci és Lia székeken, az egekbe emelve ünnepeltek, megjelent felettünk egy dupla szivárvány, egy olyan látvány, amelyhez foghatót addig még soha nem láttam, és amit nem véletlennek, hanem a történetük megkoronázásának éreztem, mintha az egész nap és az egész kapcsolatuk egyszerre kapott volna visszaigazolást.
Közben tradicionális zenékre ugráltak az emberek, sokan kifutottak az esőbe, a teraszon táncoltak, nevettek, átadták magukat a pillanatnak, mintha nem létezne holnap, és ott bennem is felszabadult valami egészen mélyről, olyan erővel, hogy abban a pillanatban biztos voltam benne: még soha nem voltam ennyire boldog egy esküvőn.
Pedig csak dolgoztam.
Ja…dolgoztam, persze..
Ez nem munka, hanem szerelem, és még most is, miközben ezeket a sorokat írom, ráz a hideg, ahogy testileg és lelkileg is visszatérek azokba a pillanatokba.
Ami az este végén különösen megérintett, az az volt, hogy Marci és Lia nem hagyták hajnalig sodródni az eseményeket, hanem volt egy tudatos pont, ahol lezárták a napot, mindenki körbeállt, és ők ketten egy lassabb, érzelmesebb táncot táncoltak, mindenféle tervezés nélkül, pusztán azért, mert ott és akkor értek az érzések a tetőpontra.
Ez a pillanat gyönyörű keretet adott az egész esküvőnek, ívet, folyamatot és valódi lezárást, és őszintén hiszem, hogy ettől vált ez a nap nemcsak különlegessé, hanem teljessé is.
Nem tudom elképzelni, hogy ez az esküvő lehetett volna még erősebb, még igazabb vagy még őszintébb.
Örökké hálás leszek Liának és Marcinak az élményért, bizalomért és szeretetért.
